Madáretető

November 7-én volt a fenti teljesítmény túra ami kicsit döcögősen indult, de végül nagyon jó kis muri lett belőle. A fiúknak nagyon tetszett az ellenőrző pontokon kapott műzli szelet és pez cukorka. Láttunk akkora egeret mint a hüvelykujjam és a Lőcivel futottuk a Zengőt észak felől a sárgán ami elég meredek. Lefele is futottunk, hogy beérjünk időben és több tapasztalatot is szerzett (pl: a por csúszik, a faág gurul, az előbbin óvatosan megyünk az utóbbira nem lépünk rá). Szépen nyomta lefele a kis emberke még a hatalmas takarás után is. Egész keveset sírt csak.

A szintidőből ugyan kifutottunk mindannyian, de azért az emléklat és a jelvény megmarad. Szikrázó napsütésben telt ez a remek nap. Végül megállapítást nyert, hogy ugyanezt futni jóval kevésbé megterhelő mint túrázni. Azért a gyerekek is elfáradtak és aznap este senkinek nem voltak elalvási problémái.

2011-ben még a futókarierünk hajnalán voltunk Pesten a SPAR Maraton betétversenyeként megrendezett 7km-es futáson. A rajtcsomagban volt egy sapka ami magát a maratont hírdette. Fura érzés volt abban a sapkában díszelegni amikor még az ember a félmaraton teljesítését is embertelen teljesítménynek gondolta.

Végül a Czencz Pétert nem sikerült utolérni, de nem baj. Hazafelé piszok nagy vihar kapott el bennünket.

Minden jó ha a vége jó mondják, bár a traumatológián ért véget a verseny, ami szegény Ivettet illeti. Egész nap bamba volt, reggel a Béda Sanyinak kellett megmondani, hogy a kajakos torony a táborhoz képest jobbra van nem pedig balra, pedig oda járt majd két hétig edzőtáborba a Lórival. Ha a Sanyiékkal nem találkozunk talán Gerjenig megyünk. :) Aztán egész nap kóvájogtunk fel és alá, mert hol ezt felejtettünk el hol azt. A bedepózást majd egy óráig csináltuk mire minden a helyére került. Szóval én sem voltam a helyzet magaslatán, de az Ivett nagyon nem. Na lényeg az, hogy korán megérkeztünk, hogy tudjunk segíteni sártat állítani. Odafele menet gondoltuk gyorsan benevezünk. Ez háromnegyed órát tartott. Sorbanállás, tökölődés. Mire végeztünk és a sátorhoz értünk a Timi éppen kiadta az utasítást, hogy akkor háromra felemel és a hat lábat berak. Szóval pont a végére értünk oda. Bocs Timi, a szándék meg volt. Ekkor már bőven 8 után járt már az idő, így mentünk összeszedni a gyerekeket mert nekik hamarosan rajt volt. Ez zökkenő mentesen meg is történt, majd lent a parton a cipők elhelyezése is a Bogi "néni" segítségével. A két Bogit az Ivett megköszöntötte, majd elrajtolotak a gyerekek. (Itt jegyezném meg, hogy volt egy kislány a vízben aki nagyon sírt valami miatt és nézett kifele de bent hagyták. Neki milyen élményei maradtak a versenyről nem tudom.) Lóri rögtön a rajtál megakadt és azért rít, mert "nem kapott levegőt". "Jól van akkor gyere ki." Átmentem segíteni a Lőcinek öltözködni, majd ment tovább. Megnéztük a befutóját... egész szépen futott. Szurkoltunk még a többi fiatalnak majd vártuk a mi rajtunkat. Rossz úszás után a kerékpáron úgy érezte jól ment ezért tolta neki rendesen míg Faddon egy balra indexelő, de jobbra húzodó autó mellett bal oldalon el akart menni aki elé kanyarodott és hiába fékezett már neki ment a kocsinak, majd be az árokba neki egy beálló hídnak. Kórházba vitték. Ott pedig helyszinelés.

Nekem az úszásom nem lett túl huszáros mint az várható volt, de két és fél percet azért javítottam a tavajihoz képest. 20p lett. Rövid depó majd fel a bicajra. Ott szoktam elrontani, hogy az elején töszörgök, így most mikor felértem az útra 30-as tempó fölé hajtottam, majd ezt tartottam. Jól is ment, mikor adódott beálltam egy ember mögé és pár percet szélárnyékban pihengettem. Tudtam, hogy jól megy mert vissza fele Fadd után ért csak utol az első lány míg tavaj ez már Fadd fele menet megtörtént. Az elágazó és a nagy kanyar után az egyenesben halom majd látom, hogy száguld a mentő. Ekkor rossz érzés fogott el mint mindig, de most más volt. Na tekertem tovább, majd a depó után idult a futás. Nem ment olyan jól mint szokott, de nem panaszkodom 4:39-es tempó lett a vége. Előzgettem az embereket szépen és öt hat lány is elfutott mellettem, majd a fordító után egy jó kilométerrel az Orbán Árpi is aki invitált, hogy menjek de a görcsök miatt inkább maradtam a tempómnál. Az utolsó kilométeren értem utol a Sanyit, aki mégsem úszik olyan rosszul mint gondolta és a célegyenesben próbálkozott még valaki akit nem láttam rendesen, de azért én ott már nem engedek előzni és a szokásos 100m-es futokat is megszégyenítő sprinttel értem célba, ahol a Csötönyi Laci mondta is a nevem illetve, hogy az Ivettet bevitte a mentő a korházba és keressem meg a Módos Ernőt ő mondja majd a teendőket. Annyit tudtam, csak mondani, hogy "Na, bassza meg, tudtam, éreztem!" Utóbbit nem találtam meg, a két rendező akikkel talákoztam mondta, hogy Faddon tudom összeszedni a biciklit. Gyorsan összepakoltam kidepózás, Sanyi segítségével a cuccot beraktuk a kocsiba és irány Fadd. Ott már csak a helyszinelők voltak akik miután befejezték a munkájukat engedték, hogy elvigyem a biciklit és mondták, hogy várjuk meg őket a kórházban.

A kórházban sok minden már nem történt. Az Ivettnek nagy baja nem lett szerencsés módon. A szája repedt fel belül és a vádliját fájlalta de más nem volt. A rendőrök is megjöttek hamarost felvették a vallomást majd haza mentünk. Fürdés és be az ágyba szunyálni.

Tanulságok sorban: pénteken le kell menni nevezni mert szombaton nagy a káosz,

Az úszásnak csak az ideje mérvadó.