Azt mondják az első alkalom meghatározó. Hát nekem az első jó volt...
... készültem is rá nem keveset, bár a tíz hetes edzéstervet amit végig akartam csinálni eredetileg egyáltalán nem követtem. Bokros teendőim miatt akkor futottam amikor idő volt rá szépen növekvő mértékben. A múlt héten csütörtöktől tésztáztam, mondván, hogy egy kis szénhidrát nem árthat meg. Szombat hajnalban 4,4km laza futás után a sógornőmmel egy óra fallabda - ahol rendesen kihajtottam magam - el is vitte a tartalékokat (na ilyet nem szabad még egyszer) és a még aznap jelentkező izomláz másnapra sem sokat javult.
Mivel karácsony óta nem találkoztunk már szombaton felmentünk a Szilárd barátomékhoz, hogy megbeszéljük mi történt az elmúlt hónapokban. Fekvés 22.00, kelés 07.00. Reggeli (csirke rizzsel), majd mind a négyen be a városba. Parkolás, Margit-sziget, nevezés, rajtra várakozás. Egész héten jó idő volt, de vasárnapra lehűlt és amit a legjobban rühellek szél is kerekedett nem kicsi (akkor inkább eső vagy hó). Jól be is voltunk öltözve ehhez mérten. Ők voltak a szurkoló tábor és a Szilárd, de ő mivel a fotós szerepét is betöltötte a képen nem látszik. Mindazon által itt is szeretném még egyszer megköszönni neki a képeket. Az Anikónak pedig, hogy hurcolta a cuccunkat. A kisbabának az Ivett hasában meg, hogy nyugton volt és hagyta az anyját szurkolni.
Itt már a rajtzónában várom, hogy a vágóhídra hajtsanak. A rajtzónákról megint csak annyit, hogy egy csomó embert előztem meg akik előlem indultak, ami nem lenne baj de voltak olyanok is akik már öt kilométernél sétáltak. Ezek minek állnak előre, nem tudom.
Ez a kép 9km magasságában készült, amikor lekanyarodtunk a pesti alsó rakpartra és még nem volt semmi bajom. Itt még előttem voltak a kétórás iramfutók (ők azok akik meghatározott idő alatt futják végig a távot) olyan ötszáz méterre gondolván, hogy majd a végén behozom őket. Szép komótosan jöttem idáig mert nem tudtam mi lesz 15km felett ami eddig a leghosszabb távom volt. Aztán arra gondoltam mégiscsak jobb lenne alulról közelíteni a kitűzött célt és megelőztem az iramfutókat, hogy így majd a végén tudok pihenni ha kell.
Itt van mögöttem 4km szembeszél a Szabadság hídtól a Margit hídig, de még mindig rendben vannak a dolgok. Huszárosan együtt futok a szurkolótáborral. A szél amúgy furcsa volt mert a hidak alatt lefele is meg felfele is szembe fújt. Az iramfutók jó ötszáz méterre mögöttem, ami helyes döntésnek bizonyult később.
Egészen 18km-ig jól ment, de utána valahogy akárhogy próbáltam még gyorsítani a lábaim nem vittek (szerintem itt köszönt vissza a fallabda). Nagyon félelmetes érzés volt, hogy az akarat megvolt és erőlködtem, de a test nem engedelmeskedik. Ha az iramfutók mögött maradok az eredeti terv szerint akkor nem lett volna meg a két óra alatti idő. Persze aztán a célegyenesben 500 méterre a céltól meghallottam a szurkolótábort és főleg a "Repülj kakas, repülj..."-t akkor még lefutottam egy lányt akit előtte nem sikerült utolérnem sehogy sem. Majd végül eljött a pillanat.
Ami az arcomon látszik az bármilyen fura, mosolygás akar lenni, csak nem sikerült tökéletesre. Ami az órán látszik az a bruttó időm. Mivel a 4-es rajtzónából indultam eltelt vagy öt perc mire áthaladtam a rajton. A tervem 2:00:00 és 2:15:00 között volt. Azonban ahogy az Anikó is megmondta jobb lett mint ami vártam 1:56:17.
Összegezve, elégedett vagyok magammal és bár elsőként mérgelődtem, hogy szombaton ellőttem az erőtartalékaimat most úgy gondolom, hogy nem baj mert így tudom, hogy maradt még bennem tartalék. A szél ellenére aminek köszönhetően sokat nem láttam az útvonalból mert lerepült volna a sapkám jó volt a futás. A Szilárd mondta, hogy egy kicsit havazott is, miközben szinte végig sütött a nap.
A következő Szekszárdon lesz ami annyival nehezebb, hogy lesz benne kicsit több mint 600 méter emelkedés is. A következő hetekben erre gyúrok majd jó sok domb futással. Újra látom az alagút végét mióta a S+ ösvényen sikerült végre felfutnom.
