Lezajlott a 3. Borvidék Félmaraton. Én is ott voltam. Egész héten izgultam, mert féltem a domboktól. Kevés időm maradt a pesti megmérettetés után gyakorolni a hegymenetet. A sötétvölgyi rettenetes kört már tudtam futni oda is vissza is, de az még messze nincsen 605 méter emelkedés. Aztán két hete egy esős napon tök fáradtan szintén sötétvölgyben kifordult a bal bokám amire szépen rá is léptem ahogy kell. Szerencsére nem szakadt el semmi csak pár nap múlva dagadt be egy kicsit a talpam. Innen kímélve futottam csak és az Ivett szorgalmasan kente ördögkarom krémmel. A verseny napjára el is múlt a daganat. Ezt jó előjelnek vettem. Egész hétnyi tésztaevés után még reggelire is kalács volt majd tíz órakor banán turmix. Nagy nehezen az öltözet is körvonalazódott rövidnadrág és vazelin kombinációval mert bár meleg volt fújt a szél is ami ronda kidörzsöléseket szokott eredményezni. Tizenegy órára elballagtunk a Garay térre az Ivettel meg a Lőcivel akiben ekkor még volt némi lelkesedés a szurkolásra. Ez később elszállt és haza is ment a Dórival, hogy legalább útban ne legyen. Így neki csak egy fagyit jelentett az esemény, de hát még csak négy éves. Rajtszám felvétel gördülékenyen ment és a dél is hamar eljött ami a rajt pillanata volt.
Hátulról indultam, hogy ne akadályozzam a többieket, de emiatt megint sikerült kicsit beszorulni a lassabbak mögé. Nem is volt baj mert legalább az első négy kilométer olyan igazi bemelegítőfutásnak sikerült és így a hegymenet kezdetére (Hegyalja utca) pont üzemi hőmérsékletre melegedett a rendszer. Itt még semmi gond nem volt szépen mentem. Keresztül a célon rákanyarodva a főútra Bátaszék fele biztatott a tömeg így kicsit belehúztam. Kilenc kilométernél beszéltem egy sráccal aki mondta, hogy eddig 5.30-al jöttünk. Ekkor kicsit visszavettem a tempóból, hogy maradjon a kivégzős részre is energia. Fel a fűtőmű mellett fel a Csacska szurdikon viszonylag simán felfutottam majd a másik oldalon le. Kicsi futás a Sárköz utcán majd fel a Porkolábvölgybe. Várakozásoknak megfelelően itt a síugró pálya meredekségű emelkedőn már nem tudtam felfutni, de gyalog is elég szép tempóban ment. Ebben a völgyben még kétszer gyalogoltam. Domb tetején megint futás majd lefele végig. A Remete utca közepén kissé görcsölt a jobb vádlim de innen már annyira kevés volt vissza (három kilométer), hogy innen már egy lábon is beugráltam volna ha tönkre megy. Egész a Puskás Tivadar feléig futás. Ott megint séta kivétel a vége - nehogy már az Ivett gyalogolva lásson felérni. Itt készült az első kép.
A kilátó fele megint séta ezt mutatja a második kép. Így összesen ötször sétáltam bele. Ezen a képen látszik a háttérben a Sárköz sík vidéke.
Kilátóról lefele a harmadik képen már felszabadult futás egy srácot kergetve (ezen a képen még mögöttem van feketében) aminek meg is lett a böjtje, mert az utolsó ötszáz méteren megint nem nagyon maradt erőm. Hasonló mint Pesten.
Azért a célba rohamvágtában érkeztem és a görcs is csak az utolsó harmincon próbálkozott.
Fontos tanulság, hogy a frissítést ami elég gyakran volt elérhető ki kell használni különben könnyen kieshet az ember. Végül is a 21650m, 605m emelkedővel, napos időben kellemes szellőben 2:09:16 idővel letudva.
Ivettnek köszönöm a drukkolást és a táblát ami végig lelkesített, de főleg a végén a kilátóba menet segített - "Rakd csak a lábad ne gondolkodj". Lehet, hogy felveszem a Kakas futó művésznevet.
