Madáretető

A 16-i reggel 6-os indulás fél órát késett. Kis időt eltököltünk Pesten a reggeli forgalomban illetve a naivitásommal miszerint a kiskörúti gyrosos nyitva lesz reggel 8-kor. Hát nem volt. Szlovákián keresztülhaladni sem volt egy leányálom figyelembe véve, hogy több trafipaxos kocsit láttunk mint itthon egy év alatt. Érkezés a célba 14.30-kor. Lecuccoltunk a Good Bye Lenin hostelben, majd a sétáló utca megtekintése következett. Nagyon jót ettünk az egyik zakopaneinfo.hu által ajánlott étteremben, bár kicsit drága volt. Vissza a szállásra majd alvás.

Másnap reggel ébresztő 6:40-kor a korai reggeli miatt, majd a reggeli kihagyásával (információáramlási hiba) túrafutás indult. A Kasprowy Wierch (Gáspár-csúcs) volt a cél amit majdnem sikerült elérni. Aki volt anno a vadvízi evezésen az tudja mi lesz velem amikor meglátom magam alatt a mélységet. Na most ugyan az történt. Oda vissza volt kb. 13,5 kilométer és volt benne vagy 800 méter szint. Lefele végig nyomattuk a futást. Nagyon szép volt amúgy. 

A látvány kicsit más volt amikor mi voltunk (ezt a képet más csinálta), minden tiszta hó volt, az út nem látszott és csak az előttünk járt pár ember lábnyomából lehetett következtetni, hogy merre halad. A kép közepén a felső egyharmadban megcsillan az objektíven a fény, attól jobbra volt az a "szakadék" amit amikor megláttam akkor jött a se előre se hátra. Az ösvény volt vagy 30 centi széles és tök jég és kifele lejtett. Na ekkor mondta az agyam, hogy stop. Az Ivett még tovább ment, hogy megnézze milyen az út a továbbiakban, de végül nehezen sikerült megfordulnom és inkább lefele vettük az irányt. Le is vontam a következtetést, hogy a csúcsra vezető futóversenyre nem kell nevezzek mert nem nekem való az ilyen.

_2014-01-17_Gáspár_13,5km nagyobb térképen való megjelenítése

Innen visszaérve zuhany és mentünk egy közeli sípályára, mert az Ivett sokkal bevállalósabb mint én és mivel hó nem volt, így az eredetileg áhított sífutást nem lehetett ki akarta próbálni a síelést. Bár először volt síléc a lábán egész jól ment neki és sérülés nélkül úszta meg. Baljós jel volt, hogy a pályával szemben az út másik oldalán ott volt az ortopédiai klinika. Nem tekintettük meg belülről.

Majd irány a sánc melletti kemping étterme, ahol átvettük a jegyeket és ettünk kicsit a selejtezőfutam megtekintése előtt. A "C" szektorból követtük figyelemmel az eseményeket ami nagy élmény volt mivel most láttunk síugrást élőben először. Itt váltunk médiasztárrá is, ugyanis szerepeltünk az EuroSport adásában. Jó volt a hangulat jó volt az idő jók voltak az ugrások. A végével haza és alvás.

Másnap reggel ébresztő 6:40-kor a korai reggeli miatt és az információáramlás tökéletesítése miatt a fél nyolcas reggeli után túrafutás indul megint a Murowaniec menedékházhoz amit majdnem sikerült is elérni. Kicsivel a hágó elérése után úgy döntöttünk, hogy inkább visszafordulunk az idő rövidsége miatt.

2014-01-18_Murowaniec nagyobb térképen való megjelenítése

Ezen a túrán szembesültünk igazán annak a viharnak az eredményeivel ami decemberben söpört végig a Tátrán és milliós mennyiségű köbméter fát döntött ki vagy tört ketté az alatt a három nap alatt amíg tartott. Hihetetlen volt, olyan mint ha szőnyegbombázás söpört volna végig a területen. Menet közben eltévedés miatt érintettünk egy csúcsot majdnem, de végül nem mentünk fel mert elég zergés volt.

Vissza a szállásra, fürdés, kemping, evés kölcsön pénzből mert nem volt időnk váltani, síugrósánc "B" szektor a csapatverseny megtekintése végett. Hát ez egy kicsit kakasülős volt. Az egyetlen dolog amit látni lehetett az az volt, hogy az ugrók elrepültek az ember előtt. A hangulattal és az időjárással nem volt baj, de a látvány miatt a vége előtt távoztunk innen és az utolsó ugrásokat vadregényes helyről, de a pálya közvetlen szomszédságából néztük meg. A verseny végével az eredmény hirdetést kihagyva a harmincezer ember között elhagytuk a sáncot, mad haza és alvás.

Másnap reggel ébresztő 6:40-kor de most nem a korai reggeli miatt hanem hogy még előtte felfussak a közeli csúcsra és vissza amíg az Ivett kicsit heverészett. Majdnem sikerült is elérni, de annyira fújt fent a szél, hogy nem mertem a zerge hágta lépcsőkön felmenni. Inkább visszafordultam.

2014-01-19_Widokowy nagyobb térképen való megjelenítése

Visszaérkezve reggeli és némi töszörgés után bementünk a városba pénzt váltani majd a kempingbe megadni a tartozást és némi fagyállót beszólítani (ez később derült ki, hogy nagyon jó ötlet volt), majd 11-kor irány a sánc ahol a jegyünk ugyan a "B" szektorba szólt, de okulva az előző napi tapasztalatokból az "A" szektorba mentünk és próbáltunk jó helyet lőni. Másfél óra múlva (a gyakorló futam kihagyásával) kezdődött is az egyéni verseny amin mint kiderült a kedvencem Noriaki Kasai nem indult, mert haza ment Japánba, hogy felkészüljön az ottani versenyre. Lényeg az, hogy fél hatig voltunk a sáncon, közben az időjárás annyira rossz volt, hogy rettenet. Szemerkélő eső és szél. Közben volt egy futam újraindítás meg egy csomó szélszünet mialatt nem tudom hányszor hallgattuk meg a "DJ Boiler - Space Dance" a "PIERSI - Bałkanica" és egy német számot aminek nem tudom a nevét, majd a legvégén fél óra várakozás után közölték, hogy a második futam elmarad. Kicsit csalódottan ugyan de megvártuk az eredmény hirdetést majd haza és alvás.

Kulináris élvezetek közül felsorolnám a pirogot aminek húsos változata igen finom volt, majd a sajtost ami szintén jó volt majd az áfonyásat ami nem volt az igazi. Utolsó nap ettünk hagyományos lengyel húslevesnek kiírt pacallevest ami egész jó volt ha az ember elvonatkoztatott az alapanyagtól. Valamint a lengyel árpa levest amit többször is jó ízzel fogyasztottunk. Végül, de nem utolsó sorban a Żubrówkát ami átsegített a nehéz és a hideg pillanatokon.