Bár a múlt hétvégén nagyon tavaszias volt az idő, ezen a héten majdnem minden nap esett. Ezért rendesen fel volt ázva a Szekszárd környéki földes utak nagy része, ami alapvetően képezte a verseny útvonalát. Ennek köszönhetően, ha már lúd legyen kövér alapon próbáltam mindkettőnket lelkileg felkészíteni, hogy a ránk váró dagonyában is meg lehet találni a mókát. Ez a péntek estéig be is jött amikor láttam pár képet a pályáról amiket az aznapi bejárás során készítettek.
Másnap reggel késve kelés, gyermekek nagyszülőkhöz szállítása után lecsorogtunk Szálkára kocsival. Parkolás, nevezés, öltözködés után beszélgetés az ismerősökkel majd elrajtolt a 31 kilométer. Egy szál rövidgatyában és pólóban gondoltam nyomni ami jó választásnak is bizonyult utólag. Egy dolog maradt csak el, a kesztyű. Emiatt néha fagy közeli állapotba került a kezem. A legeleje a pályának betonos volt majd olyan földes ahol ugyan látszottak a pocsolyák de kompromisszumok nélkül ki lehetett kerülni őket. Leérve a szálkai tóhoz azonban elindult a dagonya. Itt láttam az első sárba ragadt cipőt. Az eddigi olvasmányaimból és megelőző tapasztalataimból merítve tudtam, hogy mihamarabb megbarátkozik az ember azzal, hogy tökig sáros lesz annál több energiát spórol meg a pocsolyák nem kikerülésével és nem átugrálásával. Ennél fogva és, hogy egy spori mellettem gázolt át egy bokáig érő ingoványon gondoltam, hogy csapjunk a közepibe és kezdtem én is rombolni előre mindenen keresztül. Rögtön ez után egy telefonos bezavarás következtében annyira felpörögtem, hogy a pirosról a kék jelszésre átvezető domb második felét síkfutást megszégyenítő gyorsasággal tettem meg. Az első ellenőrző pont után ahol kisfiúcskák osztották a földi javakat, láttam a második sárba ragadt cipőt. Ennek gazdájának mentésében magam is közreműködtem. Innen lefele megéltem első sí élményemet annyira csúszott, de ennek ellenére nem lankadt a tempó. A grábóci erdészházat érintve még egy domb után megérkezett a mezőny a Haramia-forráshoz. Innen eseménytelen darálás következett a pihenőben felállított ellenőrző pontig ami után fel a piros háromszögig elég meredek volt az út. Fent kezdett elfáradni a rendszer de azért egy bajai futót követve a halastavak mellett elhaladva felértünk a Szarvas-szurdik tetejére. Utána le a kövesen kissé megzuhantam mert kezdődő görcs jeleire lettem figyelmes a lábaimban illetve a bajai srác úgy elment, hogy nem is láttam többet. A csodatevő fehér port most először alkalmaztam vissza fele a szurdik bejáratához. Két három nyalat só meg pár korty izóital csodákat tett. A tábor melletti frissítőig mentem mint a szél megint. Itt próbáltam egy szárazabbnak tűnő helyre lépni induláskor, de lábszárközépig merültem az iszapba. Ettől a jobb lábam elég nehéz lett, de mire felértem a kéken az Óriás-hegyre már nem is éreztem. A második nagyon nehéz szakasz a Gurovicai dombháton végig futni mert itt szét volt minden taposva az erőgazdaság gépei által. Itt is az a taktika jött be, hogy nem érdemes kerülgetni hanem át mindenen. Ezután le a tóhoz megint majd fel a vízlevezető betonon. Ez utóbbi megint kemény volt. A szőlők között megint görcs-gyanú közben só közben eltévedés, majd amikor tettem vissza a sót elejtettem a MB6-ot. Megáll, fölvesz, visszanéz. Ketten jönnek rendes tempóban. Agy bedurran, nehogy már az utolsó 500 méteren előzzön meg valaki. Futás lefele mindent beleadva, öcsi mondja a nevem, hogy jövök, célba befordul, dugózik, érem nyakbaakaszt, közben lélegzik és ekkor odajön Márkus öcsi, hogy van e valami amiről beszélni szeretnék. Nevetve csak annyit tudtam mondani, hogy semmi mondanivalóm nincs jelenleg. Fél perc múlva a Csillag Balázs mondja, hogy az Ivett nagyot futott és már rég bent van. Mint később kiderült, 3. lett a női 21 kilométeren 21-ből 2:34:19-el. Kiváló eredmény ezen a pályán és tekintve, hogy ez volt az elő félmaratonja. Nekem a 12. helyre sikerült bejönnöm 66-ból 3:25:28-al.
Eztán elmentem a mosóba ahol a cipőm visszanyerte az eredeti színét majd be a borászatba ahol a spagetti és az azt megelőző forraltbor leves nagyon finom volt. Utána átöltözés és irány haza.
