Pünkösd vasárnap teljesítettem a maratoni távot az Ivett pedig lefutotta a félmaratont. Direkt nem azt írtam, hogy lefutottam, mert a negyedik körben amit csináltam azt még a legnagyobb jóindulattal sem lehet futásnak nevezni.
Na, de kezdjük onnan, hogy pénteken kissé megkésve a munka miatt este hétkor indultunk el Balatonfenyvesre az Ivettel meg a Bimbóval. A többi gyerek még csütörtökön leutazott a szülőkkel. Végig szembe sütött a nap így rendesen kinéztük a szemünket mire odaértünk. A halsütő már nem adott halat mert negyed tízre értünk oda. Mentünk is lefeküdni azonnal. Szombat reggel megettük a reggelit majd elmentünk a Fonyódi piacra. Még tavaly észrevettem, hogy egy standnál árultak Habanero paprikát amiből az idén vettem is két tövet. A Francist le akartuk adni Keszthelyre menet mert nem volt kifejezetten közösségi a viselkedése de ez nem sikerült, így mindannyian megérkeztünk, hogy a fiúk tudjanak indulni a gyermek futamon. Beneveztük őket majd elmentünk ebédelni némi hurkát, kolbászt és lángost. Mire végeztünk kezdődött is a gyerek futás. Míg a fiúk sorra kerültek háromkor a Franciska hisztéria rohamai már olyan sűrűek voltak, hogy Balatonszentgyörgyön át is adtuk az öregapjának, hogy vigye haza. A gyerektáv nagyon rövid volt, mindössze 250 méter. A Lőci leghátulra szorult a rajtnál és nem is ment valami gyorsan így valahol a tíz felett ért célba a 2008-asok között, viszont a Lóri a rajtvonalról indulva a 2010-es korosztályban nagyon szedte a lábát és harmadiknak ért be. Megnéztük az eredményhirdetést, ahol Szekeres Imre adta át a díjakat, ezután a főtéri szökőkútban pancsoltak egy nagyot, majd a közeli játszóudvarba mentünk elfoglalni magunkat míg hatkor elkezdődik a gombóc parti. Megettük a gombócot és visszamentünk Fenyvesre. A gyerekeket kitettük a nyaralónál az Ivettel pedig elmentünk a halsütőbe és behalaztunk rendesen. Jó meleg volt egész nap el is fáradtunk rendesen így megint korai alvás lett a vége.
 |
 |
 |
 |
Vasárnap reggel kelés hétkor. Az előző nap este főzött tejberizs megevése után összekészülődtünk és mentünk Keszthelyre. Mivel a rajtszámot már szombaton felvettük, ezzel már nem kellett bíbelődni csak átöltözni és leadni a motyót a ruhatárba. Most kivételesen csináltunk bemelegítő futást és gyakorlatokat is. Itt megjegyezném az utókornak, hogy Komlón hallottam a következőt ami igaz is: "A férfiak álltalában elintézik a bemelegítést azzal, hogy kiállnak a napra.". Betereltek a rajtzónába 9:45-kor és kicsivel 10 után már el is rajtolt a 4. zóna ahova naívan beírtam magunkat. Megint bejött az, hogy az emberek nem tudják/akarják megsaccolni a célidejüket mert kb. 8-10 ember indult előlünk, de megelőztünk vagy 200-at. Na mindegy. A terv az volt, hogy az első 21 kilométeren egyenlete 5:30-as tempót megyünk, így az Ivettnek simán meg lesz a 2 óra alatti félmaraton. Ezt kisebb nagyobb kilengésekkel tartottuk is rengeteg embert előzve. A vége előtt 4 kilométerrel belesétált -én akkor hagytam ott- de kis szusszanás után nyomta tovább és be is ért a célidőn bellül 1:58-al ami a körülményeket tekintve nagyon nagyon jó eredmény. Mikor elfutottam az Ivettől kicsit szaporábbra fogtam a figurát és azon gondolkodtam, hogy remélem nem taktikáztam el a dolgot, mert ez a tempó lehet kicsit gyors volt ebben a dög melegben. Aztán a célegyenes előtt hallottam az első mentőt szirénázni és reméltem, hogy nem érte jön. Aztán a mentő felém jött és nem a part fele így megnyugodtam. Egész addig míg meg nem láttam, hogy kiért jön. Ahogy befordultam a parkba a sarkon hevert egy jobb kötésű srác már behúzva az árnyékba és hihetetlen hangon hörgött. Nem volt hangos de a kánikulában is kirázott a hideg. A mentőt innentől fogva szinte végig lehetett hallani. Hol erre hol arra. Ezt a kört még fickósan fejeztem be nem volt semmi gond. A szaporább tempót a harmadik körben is erőltettem, hogy közelítsek az 5:25-ös átlaghoz. Mint a negyedik körben kiderült ez nem volt jó ötlet mert úgy kifulladtam, hogy örültem ha a 7:00-ás kilométereket tudtam hozni. Majd a negyedét sétáltam a negyedikben de küzdöttem ahogy tudtam. Eddigre már nagyon meleg volt mert délután kettő fele járhatott az idő és árnyékban volt vagy 32 fok a napon el sem merem képzelni. A pálya 98%-án árnyék még nyomokban sem volt található így a tüdőgyulladás veszélye nem fenyegetett. Gondoltam az utolsó három kilométert megfutom már csak a haza becsületéért is de pont ott ahol a hörgő sporttársat láttam/hallottam a nehéz légzés mellett furán éreztem magam így még ugyan futva, de nagyon lassan fordultam a cél fele. Mikor kiértem a fák közül rákapcsoltam (mehettem vagy 6:30-al), hogy legalább a fotók jók legyenek. Aztán amikor a szpíker bemondta a nevem már nem éreztem semmi fájdalmat csak azt, hogy boldog vagyok. Nyakamba akasztották a befutóérmet és beértem hivatalosan életem első maratonján, ahova háromnegyed órával rövidebb időt terveztem, mégis boldog és elégedett voltam. Az Ivettnek csak annyit mondtam "ez kúrva kemény volt".
 |
 |
 |
 |
32 fok, tűző napsütés, semmi árnyék, Ivett 1:58:06, nekem 4:12:34.
