Első ultra táv révén nem tehénkedem el a beszámoló írását. Sikerült megérkezni időben Szárra, mégis majdnem kudarccal kezdődött a dolog mert az órám a boot képernyőről nem akart beváltani a műholdkeresős képre. Vert is a víz rendesen mert a vadon kellős közepén az egyetlen barátom lett volna. Aztán mint kiderült csak "kihagyta" azt a képet és rendben megtalálta amit kell. Ezzel a tököléssel azonban elment az idő és az öltözés megint rohamvágtában zajlott. Rajt után az eleje jól ment, a Fatima előtt és mögött (de inkább mögött) mentem, hogy ne loholjam el az elejét még véletlenül se. Aztán el is maradtam mert azért 12km plusz az csak 12km plusz a maratonhoz képest, meg aztán ő elég gyors :). Ügyeltem a félóránként ivásra illetve az óránként való evésre. Ami tapasztalat, hogy lejtőnek felfele lihegve nem egyszerű müzliszeletet enni, mert a zihálástól vagy leszippantod tüdőre, vagy kipotyog a szádból a földre. Ide való a gél. Aztán visszafele a zöldön (kiszáradt patakmeder lehetett) erős mélypont jött legalábis szellemleg, mert három lépésenként rúgtam a hosszában fekvő ágakba emiatt nem is baj hogy tök egyedül voltam mert ügy káromkodtam mint a kocsis. Kicsit később már bőven haza fele menet léptem a fájós talpammal mindíg ugyanarra a szúrós köre. Itt volt, hogy egy bácsinak adtam magnéziumot mert elég rosszul nézett ki. Továbbá volt két sporttárs akinek a magnéziumot ajánlgattam csak annyit válastolt, hogy új boka meg térd kellene, Őket biztosítottam, hogy ha orvos és nem mérnök lennék akkor a következő hegy előtt meg is csinálnám a műtétet. Az utolsó pár kilométeren megelőzött az Árpi ami elsőre kiábrándító volt, de mivelcsk tizen pár másodpercet kaptam statisztikai hibának tekintem :).
