Tavaly életem első futóversenye volt a Délibáb hét kilométeres távja, amit 43:43 alatt sikerült teljesíteni. 39 fok volt árnyékban és piszkosul elfáradtam. Ezért az idén direkt volt célzott tréning melegben, hogy szokjam a körülményeket.
Péntek reggel miután a fiúkat letettük a bölcsibe, gyorsan összepakoltunk és elindultunk a Hortobágyra. Útközben Poroszlón ettünk a világ egyik lejobb réteséből. Elfoglaltuk a szállást a Patkós csárdában, ezt követően Poroszlón megnéztük az Ökoparkot ahol van egy nagy, édesvizi halakat bemutató akvárium is, majd bementünk Tiszafüredre ahol éppen indult a Halas Napok nevű rendezvény. Mivel sült keszegre fájt a fogam végigjártuk az egész területet, de mire megtaláltuk már elment tőle a kedvem, így mást ettünk majd mentünk a szállásra. Sajnos itt a nagyon egyszerű, részeg és vulgáris szomszédok miatt fennt voltunk hajnali egytől hajnali kettőig. Ezt meg az egész estét betöltő kutyaugatást leszámítva jót aludtunk. Másnap korán érkeztünk a tett helyszínére, így volt időnk a Hortobágyon megtekinteni a Csárdamúzeumot és környékét.
Emiatt sajnos lekéstük a lovasbemutatót ami tavaly nagyon tetszett. Kicsit még tengtünk lengtünk majd indult a verseny.
A rajtzónában az elején még minden rendben. Titkolt reményekkel - miszerint valami csoda folytán két óra alatt meg lesz - mered a harcos a távolba.
Az első kör a maga harminckilenc perces idejével még bizakodásra adott okot. Aztán a második már negyvennégy lett ahonnan még meg lehetett volna csinálni. De talán emiatt a gyorsabb kezdés miatt nagyon nyögvenyelősen ment a harmadik ami negyvenhét percre sikerült így jövőre is lesz mit teljesíteni.
Aztán a végén mégis csak volt némi hajrá mert lesült volna a bőr a képemről ha a katonai gyakorlós srác aki a bal képen látszik picit mögöttem bakancsban futva elöttem ér be.
A célbaérkezés után volt azért zombi üzemmód rendesen. A póló azért áll olyan passzentosan mert L-es helyett S-es kaptam a rajtcsomag felvételekor (ez utólag derült ki). Furcsa is volt, hogy csak én vagyok olyan deltás, hogy feszült rajtam a mez, mindenki máson lazán volt.
A negyedik félmaraton vége tehát 2:10:28 lett (33 fok, felhős) ami a titkos reményeket nem teljesítette ugyan, de a tavalyi 43:43-at sikerült három körön keresztül tartani ami azért nem rossz. Túl a slambucon és a gulyáson itt már őszinte mosollyal.
Az én egyszemélyes szurkolótáboromnak és fényképészemnek pedig köszönöm a bíztatást.
Végül idézet egy sporttárstól ami nagyon tetszett: "Futásnak látszik még amit csinálok?"