Nem azért volt magányos mert kevés versenyző volt. Erre nem lehetett panasz. Volt vagy 11000 futó amiből 6400 egyéni félmaratonos befutó ember is kerekedett. Azért volt magányos mert tök egyedül mentem. A szurkolótáborom most itthon maradt a legfrissebb csemetével és a fiúkkal.
Megelőzendő a hajnali fél ötös kelést Szekszárdon már pénteken felmentem Érdre a sógorékhoz (köszönöm a lehetőséget), hogy majd ott alszom. Sikerült is este tíztől reggel hatig aludni egy jót némi megszakítással az egész hetes fokozott folyadékbevitel miatt. Reggel hatkor megettem egy fél zacskó kekszet, bevettem a vitaminokat, megittam a narancslevet, majd irány a városliget. Odaértem hét után egy kicsivel. A kocsitól még volt vagy húsz perc gyaloglás a versenyközpontig. Elintéztem a szokásos regisztrációs dolgokat, öltözködtem majd rövid bemelegítés után jött is a kilenc óra. Előtte pár perccel gondoltam még kiengedem a felesleget, mégse mindegy mennyi súlyt cipel az ember. Mire odaértem a hármas zónához ahonnan indulnom kellett volna (1:45-2:00 félmaraton) az már zárva volt. Mondja a srác, hogy most már csak leghátulról lehet indulni. Frankó gondoltam, de megindultam hátra fele. Más is elégedetlen lehetett a helyzettel mert megnyitották a kordont és ott szivárogtak be az emberek köztük én is. Amikor előre néztem láttam, hogy a 2:15-ös iramfutók is jócskán előttem vannak a 2:00-ást pedig már alig láttam. Amire sikerült elindulni (hét perccel a rajt után), a bemondó szerint több mint hatezer futó volt előttem. Na lényeg az, hogy volt kihívás bőven. A 2:15-ösöket rengeteg embert kikerülve utol is értem pár kilométeren belül, de akármennyire is igyekeztem a 2:00-ásokat nem sikerült. Olyan egy kilométert verhettek rám a célig.
Elég gyorsan sikerült kezdeni, mert míg üldöztem az iramfutókat 5:15-ös ezreket mentem olyan öt kilométerig. A Duna másik oldalán az első frissítő pont furára sikerült mert bezacskózott víz volt. Egyből az jutott eszembe, hogy akinek nincs rendes foga az itt bizony nem iszik. Láttam is egy bácsit aki nem tudta kinyitni a zacskót akárhogy is küzdött vele, ezért odaadtam a sajátom én meg később nyitottam az övét. Az első mentőt a nyolcadik kilométer fele láttam. Közben szépen lassan lassultam vissza 5:30-ig. Visszaértünk Pestre ahol a rakparton még jól ment a dolog, sőt utána is egészen tizenhat kilométerig. Onnan nagyon nyögvenyelősen. Sok, a sorból kidőlt és a földön fekvő embert lehetett látni akibe a rendezők próbáltak életet lehelni. Kicsit lelombozó volt és visszatartó erejű. A végén meg még lassabb lehetett mert az utolsó hármon azt hittem sétálok. Ezen a szakaszon két mentőt is láttam. Az utolsó ötszáz megint jó lett, mint szinte mindig és beértem. Nagyon vártam a célt, lehet ezért jött lassan.
25 fok. 1:58:26. Szerintem olyan négy, öt perc maradhatott benne nem több. Látszott, hogy Augusztus második felében alig futottam. További tanulság, hogy fokoznom kell a távot, mert tizenhat kilométer után nagyon fáradok.
