Sokszor mentem már a Sorompótól haza a Birkiékig, gyakran igen kapatosan, de ilyen messze mint most még nem volt. Mikor ráfordultam a főútra még hátranéztem, hogy a srác jön e még utánam vagy eltévedtem és mivel láttam, hogy jön próbáltam még rádobni egy pár lapáttal, mert itt már kevesebb mint nyolcszáz méter volt csak vissza. Gondoltam beleadok mindent, de azt hittem sosem érek be a célba. Az utolsó ötven méteren tovább próbáltam fokozni a tempót emiatt görcsöltek a lábaim, így elég érdekes stílusban értem be a célba 2:06:34 alatt.
Elég rossz alvás után reggel megnéztem az időjárást és elég biztató 20 fokkal kecsegtetett. A vitaminok bevétele és a tejberizs banánturmix kombinációs reggeli után le is csorogtunk Bonyhádra, miután a fiúkat leraktuk a nagyszülőknél. Parkoltunk, beneveztem majd kezdődött is a futás. Összesen kicsit többen voltunk mint százan úgyhogy nagyon családias volt a rajt. Leghátulról indultam de pár perc és nem egész egy kilométer alatt megelőztem akit meg kellett és tudtam futni a saját tempómban. A pálya elején nagy emelkedők voltak amiket frissen és üdén sikerült leküzdeni, a második felében lankás itt ott kisebb emelkedőkkel. Mondjuk a végén az autópálya felüljáró azért elég meredeknek tűnt. Az Ivett meg a Franci - aki végig aludt mert mint később kiderült beteg lett - nagyon hősiesen szurkoltak több helyen is. Kimondottan aranyos volt a pompon lányos előadás a Bátaapáti elágazónál. Tíztől tizenkét kilométerig két egymás mellett futó nagydarab srác mögött pihengettem a szélárnyékban (egész végig fújt szembe a szél). Majd ráléptem a gázra. Mivel energia volt bennem bőven a frissítőpontokon csak ittam. Tizennyolcnál még nagyon szilaj voltam és gyorsan is mentem, húsznál kezdett zsibbadni a bal lábfejem eleje már megint és fáradtam is. Végre kitaláltam, hogy elmúlik a zsibbadás ha összeszorítom a lábujjaimat. A mórágyi elágazó után észrevettem, hogy jön utánam egy magas fehér zoknis srác. Azt hittem, hogy a két nagydarab közül az egyik. Amekkora lábai voltak próbáltam mondogatni magamnak, hogy ha megelőz hát megelőz, de azért szedtem a lábam mert hát mégis csak futóverseny. Huszonkettőnél már elég kókadt voltam és hátra sem akartam nézni mondván történjen, aminek történnie kell, majd huszonhárom után megláttam végre a Sorompót.
Eddig ez volt a lehosszabb. 23870 méter.
