11-én szombaton lezajlott a Borvidék félmaraton. Sok szempontból tanulságos volt számomra és jelentett tapasztalatot ami jól jön majd az ősszel a Mecsek Trail futásához. 14.00-kor elrajtolt a mezőny. Megint sikerült addig szöszmötölni, míg az utolsó kétharmadból sikerült elrajtolni. Ezen már nem szoktam problémázni mert valami miatt mindig így alakul. Itt a rajt után rögtön négysávos út van ahol a mezőny elég szellőssé válik ahhoz, hogy akit kell meg lehessen előzni rögtön az elején. Az első négy kilométer olyan nyögvenyelősen ment, hogy kínszenvedés volt. Valahogy nem volt kedvem futni, lehet azért mert hétvégén ha tehetem ebben az időben szoktam szunyókálni kicsit. Azért itt még hoztam az öt percnél gyorsabb ezreket. Kicsit lassítani is kellett. Ezt nem feltétlenül kell mert utána úgy is jön a domb ahol lelassul az ember gyermeke. Elég jól ment az első domb és az utána jövő lejtő, visszaérve a rajthoz hat kilométer után még közel voltam az öt perces ezerhez bár felülről.
| Rajt | ~6km |
 |
 |
Aztán mire a Május 1. utcán keresztül a Napfény fele felértem a Bródyba, még mindig jól ment, suhantam mint a szél. Ebben minden bizonnyal közrejátszhatott, hogy a szurkolótábor (Ivett, Lóri, Franci) erősen biztatott. Sikerült simán megfutni a Csacska szurdikot is. Ekkor még tíz kilométer után 5:12-es ezernél tartottam ami tekintettel a szintre még jónak számít.
| Csacska szurdik |
 |
Aztán lefele az Iván völgyön sikerült szépen "legurulni" kicsit kilépve, hogy az átlag javuljon. Az István gödrében sikerült úgy frissíteni, hogy szúrt az oldalam egész a következő dombig ami a Cinka utcából nyílik. Ez volt a harmadik domb. Ezt még megfutottam vagányan és az oldal szúrás is elmúlt. A végén még a mosoly is őszinte volt. A háttérben látszik az Iván völgyi lefele tartó út. Képet ad kicsit a szintemelkedésről.
| Cinka utca felett |
 |
Na, ezt nem kellett volna. Megelőztem vagy tíz embert felfele, de úgy kinyírtam magam, hogy ahol a murvás rész következett és az út is lejtett visszaelőzött vagy tizenöt. Annyira nem tudtam futni, hogy hihetetlen. Aztán megint földes út felfele. Ott még futottam volna, de az előttem lévő srác pont olyan tempóban ment, hogy az nekem futva már nem volt jó és gyaloglásra váltottam. Így értem fel a tetőre. Innen lefele a Bodri pincén keresztül megint futás egész a Porkoláb völgy bejáratáig vízszintesen, ahol is megint piszok nehezen ment. Itt már műmosoly van.
| Porkoláb Völgy |
 |
Itt frissítés után (banán, szőlőcukor, iso ital, víz) bőven bele-belesétálva mentem fel a negyedik dombra. Azt tudni kell, hogy itt vannak olyan emelkedők ahol szerintem még a kocsi is csak egyesben megy fel. Legalábbis ezzel vigasztaltam magam. Fent a dombtetőn a félmaratoni távnál még két órán belül voltam. Aztán lefele a Kálvária fele kezdtem érezni, hogy baj lesz (görcs), de gondoltam ilyen tavaly is volt majd csak kitartanak a lábaim a célig. Felfele a Kálvária dombra már annyira erősen jött, hogy a frissítés után meg kellett állni nyújtani egy kicsit. Aztán gondoltam megfutom a dombot, de jött megint a rángás, így gyalog fel szégyen szemre. Majd kocogva le. Lefele a Munkácsyn már fennhangon biztattam a lábaimat, hogy tartsanak ki még egy kicsit. Aztán az Ybl Miklóson le viszonylag simán majd a Bezerédj utca felénél a cél előtt ötszáz méterre puff, vége. Görcs. A jobb vádlim felmondta a szolgálatot. Mivel ilyet még nem tapasztaltam, nagyon megijedtem. Egyrészt eléggé fáj másrészt durván néz ki ahogy az ember vádlijában egy izomcsomó természetellenes alakot formáz, harmadrészt meg nem tudtam mit csináljak. Az emberi jóságba vetett hitem ezen a ponton felfele mozdult jócskán, mert többen kérdezték, hogy bevigyenek e a célba illetve, hogy kell e segítség, de mivel elkeseredésemben folytak a könnyeim inkább nem kértem segítséget. Aztán valaki odajött és mondta, hogy elég rondán néz ki és támasszam fel a lábfejem a padkára és nyújtsam óvatosan, majd tovább ment. Ez valóban segített és a maradék métereket sikerült futva megtenni, még ha kissé bicegős is volt a mozgás. A célegyenesben az Ivett drukkolása megint sokat segített, hogy viszonylagos méltósággal küzdjem magam át a célvonalon. A befutó képet elnézve ez nem sikerült. Nincs mosoly.
| Cél |
 |
~24km táv 2:17:15 alatt 5:41 tempó. A legfontosabb tanulság az volt, hogy nem biztos, hogy érdemes minden emelkedőt megfutni. A lassan járj tovább érsz itt fokozottan igaz. A görcs nem tudom mért volt, további után olvasást igényel. A helyezés 720/197 a versenyen, 519/179 a férfiak között.
