Pénteken megbeszéltük az Ivettel, hogy egyszer úgy is el kell kezdeni alapon nevezünk a Domboriban rendezett triatlon fesztivál sprint számára. A héten csütörtökön meg lett az én bringám is, így semmi akadálya nem volt a dolognak. Persze izgultunk rendesen mert az úszást nem gyakoroltuk sokat az elmúlt pár évben és a biciklikben sem volt még sok kilométer. Én személy szerint még síkon sem mertem vele teljes sebességen tekerni mert teljesen más mint egy mountain bike. A gumikban van 7 bár nyomás ezáltal olyan mintha az ember szekérkeréken döcögne és érintkezik a talajjal talán még akkora felületen is mint a kisujj körme miáltal nagy kicsit mozdít az ember a kormányon és már bent is van az árokban. Ja és még annyi, hogy minket amatőröket az országos ifi bajnokság futamában indítottak.
A verseny napján délelőtt kilátogattunk a gyerekekkel megnézni a gyerekfutamokat, de nem nagyon kötötte le őket amiben persze szerepe lehet annak is, hogy nagyon meleg volt. Szülőknél kajáltunk aztán ketten vissza Domboriba. Depóba bepakolás után izgatottan vártuk, hogy eljöjjön az idő. Aztán eljött. A férfiakat indították elsőnek, így rövid búcsú után bementem a vízbe ami kellemes langyos volt. Beúsztam a rajtzónába ahol pár perc után indult is a verseny. Nagy élmény volt és egyben ijesztő is ahogy a fiatalok megindultak mint a motorcsónak és rövid idő múlva már csak a távolban lehetett őket látni. Gyorsúszással próbálkoztam az elején, de hamar elfáradtam és eszembe jutottak a szavak, hogy nem muszáj a gyorsúszást erőltetni, mert gyakran az emberek gyorsabban úsznak mellbe, így én is abba kapcsoltam. Majd később magam előtt láttam valakit háton próbálkozni és eszembe ötlött, hogy én abban egész jó voltam, így abban a stílusban is haladtam egy darabig. Majd ezeket váltogatva. Az Ivették tíz perccel később rajtoltak és ő is a gyorsúszást erőltette addig míg ki nem dugta a fejét a vízből és meg nem látta, hogy totál rossz irányba úszik a nádas fele a kacsák közé, míg a mezőny tőle balra a bója fele. Innen ő is a mellúszást helyezte előtérbe ami jobban is ment neki. Lényeg az, hogy az utolsó tízben ki is értem a vízből, nagyon elfáradva támolyogtam át a kapun be a depóba. Pedig még a nevem is mondta a bemondó és valaki még buzdított is, hogy "hajrá Tamás" de itt nagyon kész voltam. Felvettem a bicajhoz szükséges holmit és gyerünk tovább. A bicajjal nem volt gond, szépen tekertem ahogy tudtam. Kaptam egy bogarat a sapka alá a faddi elágazóban, de nem lett gond belőle. Azért itt még megemlítem, hogy itt értek utol az első lányok akik olyan tempót mentek, hogy majd az árokba sodortak be. Piszkosul tolták neki. Faddon megelőzött egy bácsi olyan hatvan felett lehetett akinek drukkoltam is, hogy "hajrá, hajrá" mire mondta, hogy köszöni és nyugodtan álljak be mögé és mennyünk. Esélyem nem volt erre így mondtam neki, hogy menjen csak majd utolérem. Nem láttam többet. Aztán jött a fordító majd vissza fele szembe szél. Furcsa is volt, hogy túl hamar találkoztam az Ivettel. Gondoltam ő aztán sokat hozott rajtam. Aztán a visszaértem a depóba és indult a futás amiben nagyon bíztam. Be is jött mert itt már nem előzött meg sok ember csak a szokásos fiatal lányok, de belőlük sem sokan. Itt már inkább én előztem az embereket. Majd még a célegyenesben hallottam lépteket a hátam mögül, de azt mondtam az utolsó száz méteren nem előzhet meg senki ezért rettenetes sprintel értem célba. Igazából csak futásból volt referencia időm amihez képest jó voltam mert 4:54-es tempóval tudtam menni az úszás és a bicaj után.1:32:23-al 200. lettem a férfiak között, az Ivett 1:30:58-al 78. a nők között. Szóval kaptam másfél percet. Na majd legközelebb...
