14-én szombaton 13 fok, esőben lezajlott a paksi Atomfutás. Mért pályán ez volt az első harminc kilométer feletti futásom. Az Ivett a harmad maratoni távon indult ami szintén neki is a lehosszabb eddigi futást jelentette. Csepegő esőben és lengedező szélben indult a rendezvény. Két percel hamarabb indultunk mint a harmadosok, így nem tudtam az Ivettel menni az elején. Nemsokára átfutottunk egy szállodán ahol éppen lakodalomra készülődtek. A pálya északi végén azért találkoztunk - itt kicsit vissza kellett futnom, hogy egy pacsit azért adjak neki - amikor én már lefele jöttem a hegyről. Az elsőről. Ugyanis volt mégegy, ami olyan meredek volt, hogy lépcső vezetett fel mellette kötél volt kapaszkodónak. Itt kissé összetorlódott a mezőny és gyaloggal kellett a lépcsőket megmászni. Futottunk a Duna partján a sétányon ahol egy kocsma teraszán harmónikás játszott francia sanzonokat. Átfutottunk egy templomon is majd egy emelkedő után a célon áthaladva következett a második kicsit nagyobb fele. Itt az Ivett 14,5km után nagyon szép 1:30:52 eredménnyel be is ért. Azt mondta, hogy még simán tudott volna tovább futni.
Innen még kifutottunk az atomerőműhöz ahol keresztül mentünk az energetikai múzeumon és a látogató központon is. Amikor 22km-hez értünk kicsit kifogyott a lendületem és ez el is tartott vagy 25-ig. Baromi nehezen ment. Lehet a szembeszél miatt vagy mert kicsit meguntam vagy mert ez volt a táv amit eddig versenytempóban futottam nem tudom. A 26-os kilométer utáni frissítőponton ittam egy jó ízűt és mivel már egy ideje kacérkodtam a fáradt gőz leeresztésének gondolatával csak épp a megállást kudarcként éltem volna meg gondoltam, ha már inni úgyis megálltam elvégzem ezt a dolgot is. Hát sokan nem brunyálnak az asztaltól húsz méterre, de az ott engem nem zavart. Utána egy bácsival váltottam pár szót, hogy menjek vagy fussak vele hatperc alatt kicsivel, majd inkább mentem. 28-nál elhagytam egy srácot aki elég rosszul nézett ki, kicsit drukkoltam neki, hogy ami vissza van nem több rendes körülmények között mint negyed óra és itt se lesz huszonötnél több. Itt már kicsit, később jobban jött a görcs de sikerült kordában tartani szerencsére még az utolsó emelkedőn is. Nem tudom mitől került megint elő mert ittam rendesen mindenhol. A sóhiányra vagy a magnéziumra gondolok. A célba érés az Ivett szerint fura mozgással sikerült. Igy a 31,5km táv 2:52:18 alatt sikerült amivel elsőre elégedett vagyok.
