A tavalyinál könnyebbnek tűnt a vonalvezetésében megegyező pálya, mert nem esett külön az eső csak az olvadó hó áztatta át némileg. Valamint itt ott még fagyott volt, így talán valamivel kevesebb volt a sár. Valamivel. Viszont volt jég, hó, latyak. Szóval mindent összevetve nem volt sokkal könnyebb a pálya. Viszont ami a kedvemen hatalmasat lendített az az, hogy ugyan néhol ronda szél fújt és itt fáztam is mint a kutya minekutána megint rövidgatya és póló volt az öltözet, szinte végig szépen sütött a nap. Idén a kesztyűket sem felejtettem el.
Rajt 10:00-kor. Szépen saját tempóban gondoltam végigmenni nem foglalkozva azzal ki előz meg és én kit előzök meg. Dombokat megfutni de nem megszakadni. Lejtőket nyomni mert ott hajlamos vagyok tehénkedni. Valamint úgy elérni 20-hoz, hogy még használható állapotban legyek. Ez sikerült is és nagyon jól esett az egész. A Haramia forráshoz úgy téptem le, hogy alig tudtam bevenni a bal kanyart, az első ellenőrző pont után balra fel jó darabon még tudtam futni és csak a végén a nagyon meredeket gyalogoltam. Lent a tónál még simán éreztem magamban erőt felmenni a Szarvas-szurdik fele (mondjuk mire felértem kicsit megrogytam). Lefele a kövesen tisztességesen sikerült menni. Vissza a szurdik alsó bejáratához éreztem, hogy azért nem egy utcai futóversenyen vagyok; ez a rész nehéz volt. Lefele romboltunk egy sráccal ahogy kell majd a tábor fele átugrottam egy kidőlt fát és itt kicsit az egyik vádlim görcsölgetett. Tábornál négy keksz majd gyalog fel a kéken közbe ivás, magnézium és só. A lankás rész az Óriás hegyig nehéz volt, de erőltettem. A Gurovicai dombhát megint nagyon sáros volt és nehezen is ment de azért daráltam tisztességgel. Lefele a tó fele lehetett volna gyorsabb de féltem a görcstől ami a vízlevezetőn felfele ugyan gyalogoltam, de meg is jött. Még egy kis só, majd laza futás a szőlők között. Lefele a betonon sprint a célig.
