Tegnap, pénteken már nagyon vártam a havat, mert tavaly amikor esett dolgoznom kellett és nem tudtam kimenni mozogni. Egész héten ezzel volt tele a Kossuth rádió is, hogy jön az igazi hó. Az utolsó óra elmaradt az iskolában a hó miatt ezért korábban jöttem haza. Már a busz is késett vagy öt percet pedig még csak egész kevés hó volt az úton. Hazaértem, majd egy pohár paradicsomlé után futó ornátus felvesz, terepcipő felvesz majd az Ivettel kimentünk a sötétvölgyi elágazóhoz. Rögtön a bejáratnál leparkoltuk a kocsit és míg az Ivett sétált (5km) én rövid bemelegítés után nekivágtam az agyszüleményemnek, miszerint a 6-os úttól az erdőn át hazafutok a Haramia forrás érintésével. Nem néztem meg milyen messze van ami utólag belegondolva könyelműség volt. A tempóm egész elfogadhatóra sikerült (6:04/km) beleszámítva, hogy a sárga plusszon megint nem sikerült felfutnom. Háromszor bele kellett gyalogolnom mert kifogytam a szuszból. Ezt leszámítva csak az út egyenetlenségei hátráltattak amik nem látszottak a hó alatt, valamint a dombtetőn és a célegyenesbe fújó szél ami az amúgyis hideget nagyon hideggé tette (eszembe jutottak az erdőben az állatok amiből két szarvassal találkoztam is, hogy mit kell ilyenkor kiállniuk az nem igaz). A cipő jól viszgázott mert csak olyan 8-10-szer csúszott meg akkor is csak olyan helyen ahol elöttem járt már kocsi vagy tükörjég volt az út. Azért ez mégsem szöges cipő. A vége kivételével amikor már nagyon fáztam (a felsőm kötőjének az alumínium nehezéke ha hozzáért a nedves kesztyűmhöz azonnal hozzáfagyot) nagyon élveztem ezt a futást, bár rettentően elfáradtam.
A száraz adatok: 1:32:17 volt az idő; kb 5cm hó az úton és könnyű havazás; -10Celsius fok ami szélben volt vagy -15 szerintem és végül a táv 15,2km.
Itt látható az útvonal a térképen (a megjelenő kép nagyítható).
