Múlt szombaton reggel 8-ra megjött a Birki kicsit mámorosan és kialvatlanul, de annál nagyobb lelkesedéssel, hogy elinduljunk nyáregyházi krosszpályára a Brutál Futásra. 155 kilométer tömör gyönyör míg odér az ember különösen a Bács-Kiskun megyei utakat tekintve, amit az Ivett elég rosszul bírt a nagy pocakjával. Egy órával az első futam előtt érkeztünk, így maradt még idő a pályát kicsit bejárni és megnézni szenvedéseim majdani helyszíneit. Kívülről nem is tűnt olyan veszélyesnek a dolog.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Aztán elkezdődött a verseny és az események mentek maguktól. Mivel a rajtnál kellett felvenni a cipőt így kicsit lemaradva a végén tudtam csak indulni. Gondoltam megkötöm rendesen, de így is kioldozódott a végére. Kettő kör volt a krosszpályán majd egy a közeli erdőben végül még egy kör a pályán. Mindez kb. 32 fokban. Az erdőben futni az akadályokhoz képest egész felüdítő volt. Mámeg rendes sarokra érkezéssel.
Az első körben a vizesárok még kellemetlen, hideg volt, a másodikban viszont már kifelyezetten kívántam. Ezek a képek a másodikban készültek.
 |
 |
Volt még aztán sár és némi domb.
 |
 |
Majd le is telt a hét kilométer. Hát tényleg a leghosszabb volt amit eddig futottam. Itt már a célban és a szurkolótáborral. Kár, hogy a Birkivel nincs kép.
 |
 |
42:09 lett a vége. Ez egy kicsit felette van a 6:00-ás tempónak, de itt nem is ez volt a lényeg. Még ha nem is oylan kimerítő mint egy félmaraton, de sokkal fárasztóbb. Egy óra mulva mire megettük a babgulyást, ami nagyon finom volt, már nem volt bajom. Jövőre megint jövünk az tuti. Este még lementem Bátaszékre kicsit dumálni a cimborákkal, ahol 95 kiloval megnyertem a fekvenyomó versenyt. Hiába, a Brutálfutás szelleme kísért.
