Madáretető

Lezajlott a 3. Borvidék Félmaraton. Én is ott voltam. Egész héten izgultam, mert féltem a domboktól. Kevés időm maradt a pesti megmérettetés után gyakorolni a hegymenetet. A sötétvölgyi rettenetes kört már tudtam futni oda is vissza is, de az még messze nincsen 605 méter emelkedés. Aztán két hete egy esős napon tök fáradtan szintén sötétvölgyben kifordult a bal bokám amire szépen rá is léptem ahogy kell. Szerencsére nem szakadt el semmi csak pár nap múlva dagadt be egy kicsit a talpam. Innen kímélve futottam csak és az Ivett szorgalmasan kente ördögkarom krémmel. A verseny napjára el is múlt a daganat. Ezt jó előjelnek vettem. Egész hétnyi tésztaevés után még reggelire is kalács volt majd tíz órakor banán turmix. Nagy nehezen az öltözet is körvonalazódott rövidnadrág és vazelin kombinációval mert bár meleg volt fújt a szél is ami ronda kidörzsöléseket szokott eredményezni. Tizenegy órára elballagtunk a Garay térre az Ivettel meg a Lőcivel akiben ekkor még volt némi lelkesedés a szurkolásra. Ez később elszállt és haza is ment a Dórival, hogy legalább útban ne legyen. Így neki csak egy fagyit jelentett az esemény, de hát még csak négy éves. Rajtszám felvétel gördülékenyen ment és a dél is hamar eljött ami a rajt pillanata volt.

Hátulról indultam, hogy ne akadályozzam a többieket, de emiatt megint sikerült kicsit beszorulni a lassabbak mögé. Nem is volt baj mert legalább az első négy kilométer olyan igazi bemelegítőfutásnak sikerült és így a hegymenet kezdetére (Hegyalja utca) pont üzemi hőmérsékletre melegedett a rendszer. Itt még semmi gond nem volt szépen mentem. Keresztül a célon rákanyarodva a főútra Bátaszék fele biztatott a tömeg így kicsit belehúztam. Kilenc kilométernél beszéltem egy sráccal aki mondta, hogy eddig 5.30-al jöttünk. Ekkor kicsit visszavettem a tempóból, hogy maradjon a kivégzős részre is energia. Fel a fűtőmű mellett fel a Csacska szurdikon viszonylag simán felfutottam majd a másik oldalon le. Kicsi futás a Sárköz utcán majd fel a Porkolábvölgybe. Várakozásoknak megfelelően itt a síugró pálya meredekségű emelkedőn már nem tudtam felfutni, de gyalog is elég szép tempóban ment. Ebben a völgyben még kétszer gyalogoltam. Domb tetején megint futás majd lefele végig. A Remete utca közepén kissé görcsölt a jobb vádlim de innen már annyira kevés volt vissza (három kilométer), hogy innen már egy lábon is beugráltam volna ha tönkre megy. Egész a Puskás Tivadar feléig futás. Ott megint séta kivétel a vége - nehogy már az Ivett gyalogolva lásson felérni. Itt készült az első kép.

A kilátó fele megint séta ezt mutatja a második kép. Így összesen ötször sétáltam bele. Ezen a képen látszik a háttérben a Sárköz sík vidéke.

Kilátóról lefele a harmadik képen már felszabadult futás egy srácot kergetve (ezen a képen még mögöttem van feketében) aminek meg is lett a böjtje, mert az utolsó ötszáz méteren megint nem nagyon maradt erőm. Hasonló mint Pesten.

Azért a célba rohamvágtában érkeztem és a görcs is csak az utolsó harmincon próbálkozott.

Fontos tanulság, hogy a frissítést ami elég gyakran volt elérhető ki kell használni különben könnyen kieshet az ember. Végül is a 21650m, 605m emelkedővel, napos időben kellemes szellőben 2:09:16 idővel letudva.

Ivettnek köszönöm a drukkolást és a táblát ami végig lelkesített, de főleg a végén a kilátóba menet segített - "Rakd csak a lábad ne gondolkodj". Lehet, hogy felveszem a Kakas futó művésznevet.

Azt mondják az első alkalom meghatározó. Hát nekem az első jó volt...

... készültem is rá nem keveset, bár a tíz hetes edzéstervet amit végig akartam csinálni eredetileg egyáltalán nem követtem. Bokros teendőim miatt akkor futottam amikor idő volt rá szépen növekvő mértékben. A múlt héten csütörtöktől tésztáztam, mondván, hogy egy kis szénhidrát nem árthat meg. Szombat hajnalban 4,4km laza futás után a sógornőmmel egy óra fallabda - ahol rendesen kihajtottam magam - el is vitte a tartalékokat (na ilyet nem szabad még egyszer) és a még aznap jelentkező izomláz másnapra sem sokat javult.

Mivel karácsony óta nem találkoztunk már szombaton felmentünk a Szilárd barátomékhoz, hogy megbeszéljük mi történt az elmúlt hónapokban. Fekvés 22.00, kelés 07.00. Reggeli (csirke rizzsel), majd mind a négyen be a városba. Parkolás, Margit-sziget, nevezés, rajtra várakozás. Egész héten jó idő volt, de vasárnapra lehűlt és amit a legjobban rühellek szél is kerekedett nem kicsi (akkor inkább eső vagy hó). Jól be is voltunk öltözve ehhez mérten. Ők voltak a szurkoló tábor és a Szilárd, de ő mivel a fotós szerepét is betöltötte a képen nem látszik. Mindazon által itt is szeretném még egyszer megköszönni neki a képeket. Az Anikónak pedig, hogy hurcolta a cuccunkat. A kisbabának az Ivett hasában meg, hogy nyugton volt és hagyta az anyját szurkolni.

Itt már a rajtzónában várom, hogy a vágóhídra hajtsanak. A rajtzónákról megint csak annyit, hogy egy csomó embert előztem meg akik előlem indultak, ami nem lenne baj de voltak olyanok is akik már öt kilométernél sétáltak. Ezek minek állnak előre, nem tudom.

Ez a kép 9km magasságában készült, amikor lekanyarodtunk a pesti alsó rakpartra és még nem volt semmi bajom. Itt még előttem voltak a kétórás iramfutók (ők azok akik meghatározott idő alatt futják végig a távot) olyan ötszáz méterre gondolván, hogy majd a végén behozom őket. Szép komótosan jöttem idáig mert nem tudtam mi lesz 15km felett ami eddig a leghosszabb távom volt. Aztán arra gondoltam mégiscsak jobb lenne alulról közelíteni a kitűzött célt és megelőztem az iramfutókat, hogy így majd a végén tudok pihenni ha kell.

Itt van mögöttem 4km szembeszél a Szabadság hídtól a Margit hídig, de még mindig rendben vannak a dolgok. Huszárosan együtt futok a szurkolótáborral. A szél amúgy furcsa volt mert a hidak alatt lefele is meg felfele is szembe fújt. Az iramfutók jó ötszáz méterre mögöttem, ami helyes döntésnek bizonyult később.

Egészen 18km-ig jól ment, de utána valahogy akárhogy próbáltam még gyorsítani a lábaim nem vittek (szerintem itt köszönt vissza a fallabda). Nagyon félelmetes érzés volt, hogy az akarat megvolt és erőlködtem, de a test nem engedelmeskedik. Ha az iramfutók mögött maradok az eredeti terv szerint akkor nem lett volna meg a két óra alatti idő. Persze aztán a célegyenesben 500 méterre a céltól meghallottam a szurkolótábort és főleg a "Repülj kakas, repülj..."-t akkor még lefutottam egy lányt akit előtte nem sikerült utolérnem sehogy sem. Majd végül eljött a pillanat.

Ami az arcomon látszik az bármilyen fura, mosolygás akar lenni, csak nem sikerült tökéletesre. Ami az órán látszik az a bruttó időm. Mivel a 4-es rajtzónából indultam eltelt vagy öt perc mire áthaladtam a rajton. A tervem 2:00:00 és 2:15:00 között volt. Azonban ahogy az Anikó is megmondta jobb lett mint ami vártam 1:56:17.

Összegezve, elégedett vagyok magammal és bár elsőként mérgelődtem, hogy szombaton ellőttem az erőtartalékaimat most úgy gondolom, hogy nem baj mert így tudom, hogy maradt még bennem tartalék. A szél ellenére aminek köszönhetően sokat nem láttam az útvonalból mert lerepült volna a sapkám jó volt a futás. A Szilárd mondta, hogy egy kicsit havazott is, miközben szinte végig sütött a nap.

A következő Szekszárdon lesz ami annyival nehezebb, hogy lesz benne kicsit több mint 600 méter emelkedés is. A következő hetekben erre gyúrok majd jó sok domb futással. Újra látom az alagút végét mióta a S+ ösvényen sikerült végre felfutnom.

 Már jó rég óta nem volt bejegyzés. Azért az élet ment tovább és lassan pörögtek a kilométerek, csak éppen említésre érdemes esemény nélkül. A múlt héten azonban megdőlt a heti rekord, a címben szereplő leosztásban. Ebben nagy szerepet játszott, hogy most már nem vesz meg az isten hidege ha kimegyek. Modnjuk szél az volt bőven, de mostanra már az is elmúlt. Egy kilométer meg egy kicsi híján majnem egy maraton. A jövő hét vasárnapja lesz az első félmaratonom, ezért úgy gondoltam a múlt hetet megnyomom egy kicsit, ezen a héten olyan 25 magasságára tervezek, a jövő héten meg csak egy hosszabb futás aztán pihi. Így is meg lesz a havi 100km amit ebben az évben célul tűztem ki.

Amit még megemlítenék, hogy december eleje óta ma elöször az Ivett is leporolta a futócipőt és megfuttatta magát meg a babát sötétvölgyben 2,8km távon. Azt mondta furcsa érzés ekkora hassal futni meg, hogy kivülről biztosan viccesen néz ki mert kissé hátra kell dőlnie, de nagyon jól esett neki. Én ezalatt a S+ túrista ösvényt is magába foglaló körömet futottam. Már csak alig 100m-t kellett felfele gyalogolnom. Alattomos egy emelkedő, de legyúrom előbb-utóbb.

Tegnap, pénteken már nagyon vártam a havat, mert tavaly amikor esett dolgoznom kellett és nem tudtam kimenni mozogni. Egész héten ezzel volt tele a Kossuth rádió is, hogy jön az igazi hó. Az utolsó óra elmaradt az iskolában a hó miatt ezért korábban jöttem haza. Már a busz is késett vagy öt percet pedig még csak egész kevés hó volt az úton. Hazaértem, majd egy pohár paradicsomlé után futó ornátus felvesz, terepcipő felvesz majd az Ivettel kimentünk a sötétvölgyi elágazóhoz. Rögtön a bejáratnál leparkoltuk a kocsit és míg az Ivett sétált (5km) én rövid bemelegítés után nekivágtam az agyszüleményemnek, miszerint a 6-os úttól az erdőn át hazafutok a Haramia forrás érintésével. Nem néztem meg milyen messze van ami utólag belegondolva könyelműség volt. A tempóm egész elfogadhatóra sikerült (6:04/km) beleszámítva, hogy a sárga plusszon megint nem sikerült felfutnom. Háromszor bele kellett gyalogolnom mert kifogytam a szuszból. Ezt leszámítva csak az út egyenetlenségei hátráltattak amik nem látszottak a hó alatt, valamint a dombtetőn és a célegyenesbe fújó szél ami az amúgyis hideget nagyon hideggé tette (eszembe jutottak az erdőben az állatok amiből két szarvassal találkoztam is, hogy mit kell ilyenkor kiállniuk az nem igaz). A cipő jól viszgázott mert csak olyan 8-10-szer csúszott meg akkor is csak olyan helyen ahol elöttem járt már kocsi vagy tükörjég volt az út. Azért ez mégsem szöges cipő. A vége kivételével amikor már nagyon fáztam (a felsőm kötőjének az alumínium nehezéke ha hozzáért a nedves kesztyűmhöz azonnal hozzáfagyot) nagyon élveztem ezt a futást, bár rettentően elfáradtam.

A száraz adatok: 1:32:17 volt az idő; kb 5cm hó az úton és könnyű havazás; -10Celsius fok ami szélben volt vagy -15 szerintem és végül a táv 15,2km.

Itt látható az útvonal a térképen (a megjelenő kép nagyítható).

Két héttel ez előtt nem vittem túlzásba a futást, ezért a múlt héten erőszakot vettem magamon. Pszihikailag is meg fizikailag is. A Futás_008-at akartam lefutni minden áldott nap (4,4km). Péntek kivételével amikor is a fotelban sörözve játszottam délután 6-tól 11-ig ez sikerült is, szépen minden este, amíg az Ivett a gyerekeket fürdette. Persze a pénteki adagot bepótoltam szombaton két kört megtéve. Kicsit büntetés volt, mert míg pénteken este finom meleg volt (10 fok), addig szombaton reggel esett és fújt a szél és hideg volt mint a jégveremben. Hétfőn és kedden mértem időt. Kedd lett a jobb 22:47 ami 5:11/km tempó. Pszihikailag nehezebb megcsinálni a mindennapi futást, mert akármi van rá kell vennie magát az embernek, hogy öltözzön és induljon. Persze azért vasárnapra el is fáradtam rendesen.

Így a héten csúcsot állítottam fel az egy héten futott kilóméterek kategóriában. Már csak 3 és fél hónap van az első félmaratonig.

Futás_008 nagyobb térképen való megjelenítése