Madáretető

Balatonfenyvesről jöttünk megint, erősen megkésve, gyakorlatilag ahogy megérkeztünk, öltözés kulacstöltés és 3, 2, 1 rajt. Még fel sem eszméltem, de már vágtáztam felfele a Gerecsére az egyik sporttársal a ráhangolódást kihagyva. Kicsit nehezen indult be a dolog, de lefele a hegyről a másik oldalon már minden frankó volt. Frissítőpont majd szolidan megint felfele majd a célba vágta lefele. Sikerült is beérni szépen 1:30 környékén, de ennek később megjött a bőjtje. A második körnek nekivágni nem volt egyszerű, de hát ha menni kell hát menni kell, essünk hamar túl rajta. Hát a siratófal az már elég nehezen ment. Mire felértem alig kaptam levegőt és utána is sok kellett mire a futást erőltetni tudtam. A Gerecsére még nem értem fel mikor már görcsöltek a lábaim. Mind a kettő, vádli comb ahogy a régi szép időben. Ha a vádlit nyújtottam a combfeszítőt húzta; a combfeszítőt meg próbálni sem akartam, mert abból combhajlító görcs nézett ki erősen. Ennek megfelelően a második kör majdnem 1:50-es lett.

Pünkösd vasárnap teljesítettem a maratoni távot az Ivett pedig lefutotta a félmaratont. Direkt nem azt írtam, hogy lefutottam, mert a negyedik körben amit csináltam azt még a legnagyobb jóindulattal sem lehet futásnak nevezni.

Na, de kezdjük onnan, hogy pénteken kissé megkésve a munka miatt este hétkor indultunk el Balatonfenyvesre az Ivettel meg a Bimbóval. A többi gyerek még csütörtökön leutazott a szülőkkel. Végig szembe sütött a nap így rendesen kinéztük a szemünket mire odaértünk. A halsütő már nem adott halat mert negyed tízre értünk oda. Mentünk is lefeküdni azonnal. Szombat reggel megettük a reggelit majd elmentünk a Fonyódi piacra. Még tavaly észrevettem, hogy egy standnál árultak Habanero paprikát amiből az idén vettem is két tövet. A Francist le akartuk adni Keszthelyre menet mert nem volt kifejezetten közösségi a viselkedése de ez nem sikerült, így mindannyian megérkeztünk, hogy a fiúk tudjanak indulni a gyermek futamon. Beneveztük őket majd elmentünk ebédelni némi hurkát, kolbászt és lángost. Mire végeztünk kezdődött is a gyerek futás. Míg a fiúk sorra kerültek háromkor a Franciska hisztéria rohamai már olyan sűrűek voltak, hogy Balatonszentgyörgyön át is adtuk az öregapjának, hogy vigye haza. A gyerektáv nagyon rövid volt, mindössze 250 méter. A Lőci leghátulra szorult a rajtnál és nem is ment valami gyorsan így valahol a tíz felett ért célba a 2008-asok között, viszont a Lóri a rajtvonalról indulva a 2010-es korosztályban nagyon szedte a lábát és harmadiknak ért be. Megnéztük az eredményhirdetést, ahol Szekeres Imre adta át a díjakat, ezután a főtéri szökőkútban pancsoltak egy nagyot, majd  a közeli játszóudvarba mentünk elfoglalni magunkat míg hatkor elkezdődik a gombóc parti. Megettük a gombócot és visszamentünk Fenyvesre. A gyerekeket kitettük a nyaralónál az Ivettel pedig elmentünk a halsütőbe és behalaztunk rendesen. Jó meleg volt egész nap el is fáradtunk rendesen így megint korai alvás lett a vége.

Vasárnap reggel kelés hétkor. Az előző nap este főzött tejberizs megevése után összekészülődtünk és mentünk Keszthelyre. Mivel a rajtszámot már szombaton felvettük, ezzel már nem kellett bíbelődni csak átöltözni és leadni a motyót a ruhatárba. Most kivételesen csináltunk bemelegítő futást és gyakorlatokat is. Itt megjegyezném az utókornak, hogy Komlón hallottam a következőt ami igaz is: "A férfiak álltalában elintézik a bemelegítést azzal, hogy kiállnak a napra.". Betereltek a rajtzónába 9:45-kor és kicsivel 10 után már el is rajtolt a 4. zóna ahova naívan beírtam magunkat. Megint bejött az, hogy az emberek nem tudják/akarják megsaccolni a célidejüket mert kb. 8-10 ember indult előlünk, de megelőztünk vagy 200-at. Na mindegy. A terv az volt, hogy az első 21 kilométeren egyenlete 5:30-as tempót megyünk, így az Ivettnek simán meg lesz a 2 óra alatti félmaraton. Ezt kisebb nagyobb kilengésekkel tartottuk is rengeteg embert előzve. A vége előtt 4 kilométerrel belesétált -én akkor hagytam ott- de kis szusszanás után nyomta tovább és be is ért a célidőn bellül 1:58-al ami a körülményeket tekintve nagyon nagyon jó eredmény. Mikor elfutottam az Ivettől kicsit szaporábbra fogtam a figurát és azon gondolkodtam, hogy remélem nem taktikáztam el a dolgot, mert ez a tempó lehet kicsit gyors volt ebben a dög melegben. Aztán a célegyenes előtt hallottam az első mentőt szirénázni és reméltem, hogy nem érte jön. Aztán a mentő felém jött és nem a part fele így megnyugodtam. Egész addig míg meg nem láttam, hogy kiért jön. Ahogy befordultam a parkba a sarkon hevert egy jobb kötésű srác már behúzva az árnyékba és hihetetlen hangon hörgött. Nem volt hangos de a kánikulában is kirázott a hideg. A mentőt innentől fogva szinte végig lehetett hallani. Hol erre hol arra. Ezt a kört még fickósan fejeztem be nem volt semmi gond.  A szaporább tempót a harmadik körben is erőltettem, hogy közelítsek az 5:25-ös átlaghoz. Mint a negyedik körben kiderült ez nem volt jó ötlet mert úgy kifulladtam, hogy örültem ha a 7:00-ás kilométereket tudtam hozni. Majd a negyedét sétáltam a negyedikben de küzdöttem ahogy tudtam. Eddigre már nagyon meleg volt mert délután kettő fele járhatott az idő és árnyékban volt vagy 32 fok a napon el sem merem képzelni. A pálya 98%-án árnyék még nyomokban sem volt található így a tüdőgyulladás veszélye nem fenyegetett. Gondoltam az utolsó három kilométert megfutom már csak a haza becsületéért is de pont ott ahol a hörgő sporttársat láttam/hallottam a nehéz légzés mellett furán éreztem magam így még ugyan futva, de nagyon lassan fordultam a cél fele. Mikor kiértem a fák közül rákapcsoltam (mehettem vagy 6:30-al), hogy legalább a fotók jók legyenek. Aztán amikor a szpíker bemondta a nevem már nem éreztem semmi fájdalmat csak azt, hogy boldog vagyok. Nyakamba akasztották a befutóérmet  és beértem hivatalosan életem első maratonján, ahova háromnegyed órával rövidebb időt terveztem, mégis boldog és elégedett voltam. Az Ivettnek csak annyit mondtam "ez kúrva kemény volt".

32 fok, tűző napsütés, semmi árnyék, Ivett 1:58:06, nekem 4:12:34.

Az eredmény 2:03:28 ami 4:56-os tempó.

Bár a múlt hétvégén nagyon tavaszias volt az idő, ezen a héten majdnem minden nap esett. Ezért rendesen fel volt ázva a Szekszárd környéki földes utak nagy része, ami alapvetően képezte a verseny útvonalát. Ennek köszönhetően, ha már lúd legyen kövér alapon próbáltam mindkettőnket lelkileg felkészíteni, hogy a ránk váró dagonyában is meg lehet találni a mókát. Ez a péntek estéig be is jött amikor láttam pár képet a pályáról amiket az aznapi bejárás során készítettek.

Másnap reggel késve kelés, gyermekek nagyszülőkhöz szállítása után lecsorogtunk Szálkára kocsival. Parkolás, nevezés, öltözködés után beszélgetés az ismerősökkel majd elrajtolt a 31 kilométer. Egy szál rövidgatyában és pólóban gondoltam nyomni ami jó választásnak is bizonyult utólag. Egy dolog maradt csak el, a kesztyű. Emiatt néha fagy közeli állapotba került a kezem. A legeleje a pályának betonos volt majd olyan földes ahol ugyan látszottak a pocsolyák de kompromisszumok nélkül ki lehetett kerülni őket. Leérve a szálkai tóhoz azonban elindult a dagonya. Itt láttam az első sárba ragadt cipőt. Az eddigi olvasmányaimból és megelőző tapasztalataimból merítve tudtam, hogy mihamarabb megbarátkozik az ember azzal, hogy tökig sáros lesz annál több energiát spórol meg a pocsolyák nem kikerülésével és nem átugrálásával. Ennél fogva és, hogy egy spori mellettem gázolt át egy bokáig érő ingoványon gondoltam, hogy csapjunk a közepibe és kezdtem én is rombolni előre mindenen keresztül. Rögtön ez után egy telefonos bezavarás következtében annyira felpörögtem, hogy a pirosról a kék jelszésre átvezető domb második felét síkfutást megszégyenítő gyorsasággal tettem meg. Az első ellenőrző pont után ahol kisfiúcskák osztották a földi javakat, láttam a második sárba ragadt cipőt. Ennek gazdájának mentésében magam is közreműködtem. Innen lefele megéltem első sí élményemet annyira csúszott, de ennek ellenére nem lankadt a tempó. A grábóci erdészházat érintve még egy domb után megérkezett a mezőny a Haramia-forráshoz. Innen eseménytelen darálás következett a pihenőben felállított ellenőrző pontig ami után fel a piros háromszögig elég meredek volt az út. Fent kezdett elfáradni a rendszer de azért egy bajai futót követve a halastavak mellett elhaladva felértünk a Szarvas-szurdik tetejére. Utána le a kövesen kissé megzuhantam mert kezdődő görcs jeleire lettem figyelmes a lábaimban illetve a bajai srác úgy elment, hogy nem is láttam többet. A csodatevő fehér port most először alkalmaztam vissza fele a szurdik bejáratához. Két három nyalat só meg pár korty izóital csodákat tett. A tábor melletti frissítőig mentem mint a szél megint. Itt próbáltam egy szárazabbnak tűnő helyre lépni induláskor, de lábszárközépig merültem az iszapba. Ettől a jobb lábam elég nehéz lett, de mire felértem a kéken az Óriás-hegyre már nem is éreztem. A második nagyon nehéz szakasz a Gurovicai dombháton végig futni mert itt szét volt minden taposva az erőgazdaság gépei által. Itt is az a taktika jött be, hogy nem érdemes kerülgetni hanem át mindenen. Ezután le a tóhoz megint majd fel a vízlevezető betonon. Ez utóbbi megint kemény volt. A szőlők között megint görcs-gyanú közben só közben eltévedés, majd amikor tettem vissza a sót elejtettem a MB6-ot. Megáll, fölvesz, visszanéz. Ketten jönnek rendes tempóban. Agy bedurran, nehogy már az utolsó 500 méteren előzzön meg valaki. Futás lefele mindent beleadva, öcsi mondja a nevem, hogy jövök, célba befordul, dugózik, érem nyakbaakaszt, közben lélegzik és ekkor odajön Márkus öcsi, hogy van e valami amiről beszélni szeretnék. Nevetve csak annyit tudtam mondani, hogy semmi mondanivalóm nincs jelenleg. Fél perc múlva a Csillag Balázs mondja, hogy az Ivett nagyot futott és már rég bent van. Mint később kiderült, 3. lett a női 21 kilométeren 21-ből 2:34:19-el. Kiváló eredmény ezen a pályán és tekintve, hogy ez volt az elő félmaratonja. Nekem a 12. helyre sikerült bejönnöm 66-ból 3:25:28-al.

Eztán elmentem a mosóba ahol a cipőm visszanyerte az eredeti színét majd be a borászatba ahol a spagetti és az azt megelőző forraltbor leves nagyon finom volt. Utána átöltözés és irány haza.

Eredmények

A 16-i reggel 6-os indulás fél órát késett. Kis időt eltököltünk Pesten a reggeli forgalomban illetve a naivitásommal miszerint a kiskörúti gyrosos nyitva lesz reggel 8-kor. Hát nem volt. Szlovákián keresztülhaladni sem volt egy leányálom figyelembe véve, hogy több trafipaxos kocsit láttunk mint itthon egy év alatt. Érkezés a célba 14.30-kor. Lecuccoltunk a Good Bye Lenin hostelben, majd a sétáló utca megtekintése következett. Nagyon jót ettünk az egyik zakopaneinfo.hu által ajánlott étteremben, bár kicsit drága volt. Vissza a szállásra majd alvás.

Másnap reggel ébresztő 6:40-kor a korai reggeli miatt, majd a reggeli kihagyásával (információáramlási hiba) túrafutás indult. A Kasprowy Wierch (Gáspár-csúcs) volt a cél amit majdnem sikerült elérni. Aki volt anno a vadvízi evezésen az tudja mi lesz velem amikor meglátom magam alatt a mélységet. Na most ugyan az történt. Oda vissza volt kb. 13,5 kilométer és volt benne vagy 800 méter szint. Lefele végig nyomattuk a futást. Nagyon szép volt amúgy. 

A látvány kicsit más volt amikor mi voltunk (ezt a képet más csinálta), minden tiszta hó volt, az út nem látszott és csak az előttünk járt pár ember lábnyomából lehetett következtetni, hogy merre halad. A kép közepén a felső egyharmadban megcsillan az objektíven a fény, attól jobbra volt az a "szakadék" amit amikor megláttam akkor jött a se előre se hátra. Az ösvény volt vagy 30 centi széles és tök jég és kifele lejtett. Na ekkor mondta az agyam, hogy stop. Az Ivett még tovább ment, hogy megnézze milyen az út a továbbiakban, de végül nehezen sikerült megfordulnom és inkább lefele vettük az irányt. Le is vontam a következtetést, hogy a csúcsra vezető futóversenyre nem kell nevezzek mert nem nekem való az ilyen.

_2014-01-17_Gáspár_13,5km nagyobb térképen való megjelenítése

Innen visszaérve zuhany és mentünk egy közeli sípályára, mert az Ivett sokkal bevállalósabb mint én és mivel hó nem volt, így az eredetileg áhított sífutást nem lehetett ki akarta próbálni a síelést. Bár először volt síléc a lábán egész jól ment neki és sérülés nélkül úszta meg. Baljós jel volt, hogy a pályával szemben az út másik oldalán ott volt az ortopédiai klinika. Nem tekintettük meg belülről.

Majd irány a sánc melletti kemping étterme, ahol átvettük a jegyeket és ettünk kicsit a selejtezőfutam megtekintése előtt. A "C" szektorból követtük figyelemmel az eseményeket ami nagy élmény volt mivel most láttunk síugrást élőben először. Itt váltunk médiasztárrá is, ugyanis szerepeltünk az EuroSport adásában. Jó volt a hangulat jó volt az idő jók voltak az ugrások. A végével haza és alvás.

Másnap reggel ébresztő 6:40-kor a korai reggeli miatt és az információáramlás tökéletesítése miatt a fél nyolcas reggeli után túrafutás indul megint a Murowaniec menedékházhoz amit majdnem sikerült is elérni. Kicsivel a hágó elérése után úgy döntöttünk, hogy inkább visszafordulunk az idő rövidsége miatt.

2014-01-18_Murowaniec nagyobb térképen való megjelenítése

Ezen a túrán szembesültünk igazán annak a viharnak az eredményeivel ami decemberben söpört végig a Tátrán és milliós mennyiségű köbméter fát döntött ki vagy tört ketté az alatt a három nap alatt amíg tartott. Hihetetlen volt, olyan mint ha szőnyegbombázás söpört volna végig a területen. Menet közben eltévedés miatt érintettünk egy csúcsot majdnem, de végül nem mentünk fel mert elég zergés volt.

Vissza a szállásra, fürdés, kemping, evés kölcsön pénzből mert nem volt időnk váltani, síugrósánc "B" szektor a csapatverseny megtekintése végett. Hát ez egy kicsit kakasülős volt. Az egyetlen dolog amit látni lehetett az az volt, hogy az ugrók elrepültek az ember előtt. A hangulattal és az időjárással nem volt baj, de a látvány miatt a vége előtt távoztunk innen és az utolsó ugrásokat vadregényes helyről, de a pálya közvetlen szomszédságából néztük meg. A verseny végével az eredmény hirdetést kihagyva a harmincezer ember között elhagytuk a sáncot, mad haza és alvás.

Másnap reggel ébresztő 6:40-kor de most nem a korai reggeli miatt hanem hogy még előtte felfussak a közeli csúcsra és vissza amíg az Ivett kicsit heverészett. Majdnem sikerült is elérni, de annyira fújt fent a szél, hogy nem mertem a zerge hágta lépcsőkön felmenni. Inkább visszafordultam.

2014-01-19_Widokowy nagyobb térképen való megjelenítése

Visszaérkezve reggeli és némi töszörgés után bementünk a városba pénzt váltani majd a kempingbe megadni a tartozást és némi fagyállót beszólítani (ez később derült ki, hogy nagyon jó ötlet volt), majd 11-kor irány a sánc ahol a jegyünk ugyan a "B" szektorba szólt, de okulva az előző napi tapasztalatokból az "A" szektorba mentünk és próbáltunk jó helyet lőni. Másfél óra múlva (a gyakorló futam kihagyásával) kezdődött is az egyéni verseny amin mint kiderült a kedvencem Noriaki Kasai nem indult, mert haza ment Japánba, hogy felkészüljön az ottani versenyre. Lényeg az, hogy fél hatig voltunk a sáncon, közben az időjárás annyira rossz volt, hogy rettenet. Szemerkélő eső és szél. Közben volt egy futam újraindítás meg egy csomó szélszünet mialatt nem tudom hányszor hallgattuk meg a "DJ Boiler - Space Dance" a "PIERSI - Bałkanica" és egy német számot aminek nem tudom a nevét, majd a legvégén fél óra várakozás után közölték, hogy a második futam elmarad. Kicsit csalódottan ugyan de megvártuk az eredmény hirdetést majd haza és alvás.

Kulináris élvezetek közül felsorolnám a pirogot aminek húsos változata igen finom volt, majd a sajtost ami szintén jó volt majd az áfonyásat ami nem volt az igazi. Utolsó nap ettünk hagyományos lengyel húslevesnek kiírt pacallevest ami egész jó volt ha az ember elvonatkoztatott az alapanyagtól. Valamint a lengyel árpa levest amit többször is jó ízzel fogyasztottunk. Végül, de nem utolsó sorban a Żubrówkát ami átsegített a nehéz és a hideg pillanatokon.